1. Szexuális zaklatás
A szomszéd zöldségesnek faltól falig, de legalábbis fültől fülig szalad a mosolya, mikor meglát. A vállamat csapkodja: haver seli! A feleségemet ladynek szólítja és akkorát köszön neki, mint a dinnyevágó kés. Az ő felesége is gyönyörű, de őrizet alatt, rá se merek nézni. Egyszer megdicsértem az új frizuráját, azóta férjeura kimérten viselkedik nemcsak a paradicsommal, a padlizsánnal, de velem is. Az ő ladyje meg eltűnik, ha megjelenek a boltban. A tettlegességig fajuló manismázás is elmaradt. Valamit rosszul csináltam?
2. Az orosz bolt és a kupleráj
Már párnapos izraeliként észrevettem, hogy az orosz boltban vásárlás kínos téma azoknak, akik jó hazafiakká akarnak válni. Azoknak meg pláne, akik patriótának születtek. Olyan ez, mint a kuplerájkérdés a békeévek Pestjén. "Tisztességes férfiember nem megy oda! Szóval ha befordulsz a Kürt utcába, a második kapu. A szőnyeges lépcsőn az elsőre. Kettőt csöngess, hogy tudják, jártál már itt!" Így szólt az oktatás. Így találtam rá a magyar fokhagymás paprikás abáltszalonnára (vengerszkájá szaló), gyerekkorom kedvenc szovjet halkonzervjeire, a főzéshez számomra nélkülözhetetlen zsírszalonnára, amit oroszul zsírnak hívnak. Szóval tényleg nem túl kóser a kínálat. Vettem már orosz boltban tokajit is. Bármelyik gazda visszaadná Hegyalján az ipart, ha ilyen vacak bora sikerülne. De a sajtok, felvágottak hibátlanok, és olcsóbbak, mint az izraeli szuperben. Ha a hazafiság mértéke az izraeli füstölt árukhoz, sajtokhoz való viszony, sosem leszek igazi patrióta. De az orosz juhbeles virsli megér egy heti ajtócsapkodást, mint a nagyfaternek a kürtutcai rund.
3. Az igazi zsidó bolt
Az orosz boltban, ahol hetente megfordulok, másfél év alatt azt se tudtam kivívni, hogy visszaköszönjenek. Nem vagyok orosz, ez lehet a baj, bár úgy látom, a duplán honfitársaikkal is megtartják a három lépést.
Az izraeli bolt egész más. Kávéért a Levinski utca fűszerboltjainak egyikébe járok. Rögtön az első alkalommal megbeszéltük, milyenre darálják a kávét. Hallva a kcat héber tudásomat megtanítottak a makinetta (מקינטה) szóra. Ez a kis kotyogós főző neve. Ahhoz nem szabad túl finomra darálni. Teljesen feleslegesen tanultam meg. Mikor egy hónap múlva újra ott jártam, ők tudták. A boltban dolgozó kiterjedt rokonság minden tagja tudta: fél kiló kosztarika, makinetta, két zacskóba. Ezt hogy csinálják? Ja! És ha zaatart is viszek, azt nem a turistáknak kitett dobozból kapok, hanem a pult alól!
4. A lányok az utcán hevernek
Hogy mi az izraeli prostitúció üzemmenete, arról fogalmam sincs. Erről a családi állapotom, a neveltetésem és az anyagi helyzetem tehetnek. Tudom, egy tényfeltáró újságíró, dacolva ezekkel a csip-csup körülményekkel, menne, oszt' feltárna. Én csak azt látom, hogy a lányok az utcán hevernek.
Nem úgy, ahogy a téma szokott, hanem effektíve: nyomtatott névjegy formájában, telefonszámmal. A marketingszakemberek hintik szét őket a szórakozóhelyek előtt a járdán. Ebből rögtön tudom, hol a hézag. Cím nincs rajta, csak telefonszám; a joghézagra gondolok. Valószínű a kerítést büntetik. Nem a házak köré húzott 40 centis kőfalat, hanem a lányok futtatását. Ha futnak maguktól is, azt csak úgy szankcionálják, mint a járdán kerékpározást. Senkit nem ismerek, aki hallott volna olyat, hogy valakit levágtak 2000 sékelre, mert a gyalogosok között biciglizett. A járda tele brigával. A régi pesti szleng így hívta a csajokat is.
5. Macskák és kutyák
Macskánk csak félig van. Valaki a házból kidobta. Nem fogadtuk be, mert ahhoz kicsit zűrös az életünk, de az ajtónk előtt étkezik (kaptunk ajándékba 15 kiló macskakaját.) Néha - a hidegek beállta óta - itt is alszik. Kutyánk még félig sincs, bár a félig-tartott eb intézménye is létezik mifelénk. Hajnalban nyílik az ajtó, az eb kiront. Egyedül! Elvégzi a dolgát a házak melletti kis közben, aztán vágta haza. Kapirgálás az ajtón, az kinyílik, sutty be. A séta letudva. Ez nem csak a mi lépcsőházunkban dívik. A szomszéd házakból több kutya is kijár egyedül a közbe. Zacskót persze nem visznek magukkal, ezért a sikátort, az egyik vendégünk szép szavával, Kutyaszaros köznek hívjuk. De ez már a következő dolog.
6. A Kutyaszaros köz Rómeója
Gyakran járok erre. A buszmegálló felé így rövidebb az út.
Izraelben nem divat a kapualjban csókolózás kamaszkorban. Hogy ezt a problémát miként hidalják át, nem tudom. Egy kivétellel találkoztam eddig, de velük szinte minden este, és éppen itt, a Kutyaszaros közben. Romeo villanybiciklijének a vázára dróttal és szigetelőszalaggal vastag szivacs van obrákolva, hogy ne nyomja Júliát ott, mikor ő a plusz utas. Minden este hosszan búcsúzkodnak. Igen, csók is van! Aztán felülteti Júliát a vázra, és hazafuvarozza. Nincs adat, de valószínűsíthető, hogy a lány háza előtt is vár még rájuk egy hosszú búcsú...
7. Arab és vallásos szurkálók
Engem már szúrt meg arab, sőt, vallásos nő is.
A nagy rendelőintézet mellett van egy kis épület: a labor, oda járok félévente vérvételre. Sorszám, kis fülke, belépek. Az asszonyka a vallásos nők fejfedőjében hosszú héber monológba kezd. - Lassabban kérem, kcat ivrit! - Nem baj, beszélek oroszul is! - Megpendítem neki az angolt. A fejét rázza és szívja tovább a vérem héberül. Előzőleg egy arab leánykát sorsolt nekem a sorszámosztó. A start azonos volt: Kicsit héber... Angolra váltott, de nagyon hálás volt, hogy megkérdeztem mindennek az arab nevét, végül pedig a köszönömöt és az elköszönést is. Harmadszor ismét őt dobta nekem a gép. Nagyon korán volt még, végigbóbiskoltam a szurkálást. De a búcsúkor beugrott egy szó a múltkori nyelvleckéből: Sukrán! Köszönöm!
8. Az izraeli gasztronómia árnyoldalai
A többes szám indokolatlan! Egy árnyék vetült csak a jóízű zabálásra: a pénzhiány. Lazacpörkölt??!!! Nem igaz, hogy a friss bevándorlók segélye előtti héten harmadszor már unalmas a tojásleves! Főleg, ha benne főtt a vecsési füstölt szalonna bőre!
A tel-avivi utcai kioszkokban reggelizni nem aljas burzsoá szokás: idő és pénz kell hozzá. Nekem ez a kettő még sose volt egyszerre.
A krajcár héber fordítása az agora. Összeszedni a zsebekből egy maréknyit, hogy kerüljön vaj a saját sütésű kenyérre Móriczba illő feladat, de a híres Hét krajcár végén megjön a Koldus a hetedikkel... Itt meg a gondnok jön és elviszi az egészet közös költségként.
9. Kiteregetni
Ez rövid sztori lesz: le akartam fotózni a szemben lakó vallásos asszonyt, ahogy kiteregeti a szupermenes törölközőt. Egy éven keresztül nem sikerült. Aztán elköltöztek.
10. A csodafegyver
Van az online újságírásnak egy csodafegyvere: a „tízdolog”. A címben nagy csinnadrattával ígérek tíz dolgot, és... ennyi. Olyan jolly joker ez, mint régen a papír újságokban a keresztrejtvény volt, és általában ugyanolyan mély gondolati síkon mozog, mint a régi fejtörők. Gondoltam, kipróbálom magam ebben a műfajban is. Ha idáig jutottál az olvasásban, akkor nem hiába tettem.
